~18. rész~

Itt lenne az új rész, remélem tetszeni fog :) jó olvasást! 

Anya..a világ legszeretetreméltóbb embere. Főleg mikor bosszúból azzal vág vissza egyik korábbi csínytevésedért, hogy hajnalok hajnalán, úgy 8 óra tájékán eszeveszett porszívózásba kezd. Fáradtan mentem le a nappaliba, ahol még mindig felismerhetőek voltak a tegnapi buli nyomai, hiába takarítottunk ki Carrel. Vetettem egy szúrós pillantást anyára jelezve ezzel, hogy sikerült felkeltenie, mire ő csak széles vigyorra az arcán folytatta a porszívózást. A konyhába vettem az irányt, ahol megragadtam a narancslevet, és indultam vissza a szobámba. Ám anya addigra már abbahagyta a porszívózást és megállított.
-Felhívtam apádat, és annak érdekében, hogy elkerüljük a jövőben az ehhez hasonló incidenseket úgy döntöttünk, hogy nem engedjük meg, hogy a nyáron találkozz Carolinenal. Rossz hatással van rád, holott te egy nagyon rendes lány lennél.
-Mi van? Ezt nem teheted. Car a legjobb barátnőm, és nem fogok csak azért nem találkozni vele, mert te meg apa azt mondtátok. Rendes lány? Én?! Tényleg ezt gondolod? Gratulálok, hogy ennyire ismersz. Fantasztikus anya vagy.
-Ezt azonnal vond vissza, vagy különben a nyaradat itthon töltöd!
-Felőlem. Még az is jobb lesz, mint a ti társaságotokban kibírni 3 hetet. És most ha megbocsájtasz..távoznék.- Mondtam ki egymás után gondolkodás nélkül a szavakat, amit egyáltalán nem bántam. Még egyszer rámosolyogtam az egyre csak vörösödő anyámra, majd elindultam felfele a lépcsőn.  Idegesen rontottam be a szobámba, ahol Car várt rám. Elmeséltem neki a történetet,  mire ő csak egyetértően bólogatott. Aztán, mivel tudta, hogy anya nem látja szívesen felöltözött és az ablakon keresztül távozott, mint általában mindig, mikor ketten együtt valami rossz fát teszünk a tűzre, és tudjuk, hogy csak lenéző pillantásokkal találná szemben magát, ha a megszokott ajtón át távozós módon hagyná el a házat.  Miután elment, elhatároztam, hogy valami emberi kinézetet varázsolok magamnak, majd elmegyek sétálni egy kicsit, kiszellőztetni a fejem. Meg sem próbálkoztam azzal, hogy elkérezkedjek anyától, hiszen tudtam, hogy úgysem engedne el. Az ablakon keresztül sem szándékoztam kijutni a házból, ezért csak szimplán "angolosan" távoztam., ameddig anya a konyhában pakolászott. A park felé vettem az irányt. Ott leültem az egyik padra és az előttem elsétáló embereket kezdtem fürkészni. Rengeteg időt töltöttem már el abban a parkban, de még egyszer sem figyeltem meg, az, hogy mi is történik valójában körülöttem. Pedig érdekesek azok a dolgok. Jobbra például egy csapat vihorászó körülbelül velem egykorú tini közeledett. Vajon mi is olyanok szoktunk lenni Carrel és Danivel? Biztosan..Balra egy idős párt láttam akik éppen szokásos ebéd utáni sétájukat ejtették meg. Mosolyra húzódott a szám, hiszen bámulattal töltött el az a gondolat, hogy az a két ember már milyen régóta élhet együtt boldogan. Én is ilyen boldog jövőt szeretnék magamnak. Valakivel, akivel majd mindennap teszek egy sétát a parkban és minden csóknál újra beleszeretek. De mikor lesz olyan ember, aki képes belém szeretni? Hagyjuk már, hiszen nincs bennem semmi érdekes, csak egy csaj vagyok, aki próbál laza lenni, ám az sem sikerül neki mindig. A mosoly, ami még pár másodperce díszítette az arcomat, most már lefelé gördült. Elszomorított a tény, hogy 17 éves létemre volt nem egy kapcsolatom, de egyikről sem mondhatom el, hogy szerelem is volt benne..Esetleg a legelső, amikor 15 évesen volt egy kemény 2 hónapos kapcsolatom Rick Martinnal, aki azóta kinőtte magát a suli fekete bárányává, tehát nem szívesen vallom be, hogy egykor komolyabb érzelmek fűztek hozzá...
Miután már csaknem egy órát ültem ott magamban a parkban a gondolataimba merülve úgy döntöttem ideje lenne hazaindulnom. De előtte..Rendeznem kellett egy nagyon fontos dolgot, ami már hetek óta bántott. Fogtam egy taxit, majd megkértem, hogy vigyen egy címre. Jól ismertem már azt a helyet, ahova kértem, hogy juttasson el, éppen, ezért mikor megállt csak kipattantam a kocsiból, és bedobtam a fuvar árát a sofőrnek. A címen lévő ház bejárata felé vettem az irányt, majd becsengettem. Pár percen belül egy idős hölgy nyitotta ki az ajtót, aki mosolyogva üdvözölt, majd betessékelt. Jelezte, hogy foglaljak helyet, majd felment szólni Neki, hogy vendége érkezett. A következő öt percem csendben telt el. Körbenéztem a szobában, ahol ültem, és bár, már milliószor jártam ott mégsem figyeltem még meg a kandalló mellett lévő polcokon elhelyezett családi fotókat. Felálltam és fürkészni kezdtem őket, hátha találok egy eléggé kínosat Róla, amivel majd a későbbiekben zsarolni tudom. Már éppen vettem volna elő a telefonom, hogy készítsek egy másolatot az egyik pucér fotójáról mikor meghallottam a hangját.
-Hát te? Azt hittem, hogy utálsz..
-Hát én. -fordultam felé, miután megörökítettem a fényképét. -Nem utállak.. Csak kicsit rosszul esett, az amit csináltál. De elegem van abból, hogy rosszban vagyunk. Nézd: öntsünk tiszta vizet a pohárba jó?-néztem felé könyörgően mire ő csak elmosolyodott, majd ölelésre tárta szét a karját.
-Mikor megláttam, hogy a fényképeimet nézegeted, már akkor tudtam, hogy miért jöttél.-súgta a fülembe mire én csak felnevettem.
-Aj annyira hiányoztál. Olyan sok dolog van, amit el kell mesélnem. DE! Előtte még van egy kis dolgunk..
-Unk? Tehát neked és nekem? Mi lenne az?
-C-vel kezdőik és aroline-ra végződik..-mosolyogtam rá., mire ő csak furán nézett. Láttam rajta, hogy még nem áll készen arra, hogy szembe találja magát azzal a kínosnak ígérkező helyzettel, amin előbb vagy utóbb úgyis át kell esnie. És ha rajtam múlik akkor minél előbb.-Jaj Dani. Tudod, hogy nem élhettek örökké haragban. Neked nem hiányoznak a régen együtt töltött idők? Gondolok itt azokra, amin mindhárman együtt voltunk, persze neked szerintem azok jobban hiányoznak, ahol kettesben voltatok..-néztem rá sunyi mosollyal az arcomon.
-Jól van..de, ha én vállalom, hogy szembenézek a problémáimmal akkor te is!
-He?
-Aj ne játszd itt a hülyét. Z-vel kezdődik és ayn-ra végződik..Rémlik már?
-Jaj de vicces valaki.. Csak annyi, hogy az én esetem nem egy ezeréves barátság, hanem csak egy egy hetes "jól kijöttünk" kapcsolat.
-Na azért kicsit több volt, mint jól kijöttünk kapcsolat.
-Kinek? Nekem biztos, hogy nem..Volt egy... na szóval voltak dolgok közöttünk, amik talán az adott pillanatban jelenthettek valamit, de mára már csak értelmetlen emlékek, amik foglalják a helyet a...az agyamban.-mondtam egymás után a fejemben lévő szavakat, amiknek nagy része nem volt igaz,, és ezt Dani is jól tudta. Tudta, mert láttam az arcán az a kaján vigyort, ami egyre csak szélesebb lett és szélesebb, és már idegesített.-Jól van benne vagyok, de csak miután kibékülték Carrel!-jelentettem határozottan, hogy képes leszek megbeszélni a dolgokat Zaynnel, habár ebben szívem mélyén egyáltalán nem voltam biztos..

~17. rész~

sziasztok! itt az új rész, remélem tetszik.. nekem annyira nem, de remélem elnézitek, mindenkinél annak hullámvölgyek.. bár én alapból nem vagyok egy nagy író, szóval nálam a jobb részek sem valami jók :Dxoxo 

Miután a fiuk nyilvánvalóvá tették, hogy itt fognak bulizni, én hülye ebbe beletörődtem. A tervem arra az estére amúgy is az volt, hogy lerészegedem és majd valamikor reggel szembesülök a problémáimmal. Csak annyi volt a probléma köztem és a tervem megvalósítása között, hogy nem Nick Simon-nál voltam, ahol gyakorlatilag mindent szabad. Otthon voltam. Ott, ahol másnap nekem kell majd takarítanom. Ott, ahol ha nyoma marad a bulinak a szüleim bizalmát örökre elveszíthetem. Ezt mind végiggondolva úgy döntöttem, hogy hanyagolom az alkoholt, legalább egy ember legyen a házban, aki józan.
Tehát ott voltunk hatan a házunkban. Harry, Liam, Louis, Niall, Caroline és én.
-Egy kis zenét nem lehetne betenni?-kérdezte tőlem Harry, akiből kellemetlen szag áradt. Még csak öt perce voltak ott, de már a vodkás üveg felét elfogyaszthatták. Nem ellenkeztem, még mindig elfogadtam a tényt, hogy ők bizony ott maradnak. A nappali felé vettem az irányt, azon belül pedig a hifitornyot céloztam meg. Benyúltam a sebembe a pendrive-omért, és betettem az azon található zenéket. Közben a többiek is bejöttek a helyiségbe. Car, aki okkal érezhette otthon magát egyszerűen lesöpört mindent a kávézó asztalról, majd jelezte a fiúknak, hogy ide hozzák a poharakat, és piákat. Harry és Niall már el is indultak a szeszért, Liam és Louis pedig a bútorokat tologatták azért, hogy nagyobb hely legyen. Egyáltalán nem tetszett, hogy ennyire otthon érzik magukat, és ezt ép jelezni is akartam volna, mikor azt vettem észre, hogy Car a telefonját nyomkodja.
-Te mégis mit csinálsz?-kérdeztem tőle fennhangon
-Csak meghívok pár jó arcot..-mondta, majd megvonta a vállát. Én persze ezt nem hagyhattam két okból sem. Egy: nem akartam, hogy még több idegen után kelljen holnap takarítanom a hányást, kettő: a fiúk gondolom azért döntöttek pont úgy, hogy nálunk buliznak, mert nem akartak idegenekkel találkozni... Tehát emiatt a két ok miatt úgy döntöttem megakadályozom, hogy Car még több embert hívjon meg hozzánk. Rávetődtem, majd kikaptam a kezéből telefonját. Meglepődtem magamon, nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű lesz elvennem Car telefonját. Hát nem is.. A következő pillanatban Car a felnyújtott kezem után ágaskodott. Addig-addig szenvedtünk ott, ameddig ő rám esett és együtt zuhantunk egészen a padlóig.
-Na lányok, ha ennyire kivagytok éhezve az élvezetre itt van 4 ellenállhatatlan férfi.-mondta gúnyosan az éppen akkor belépő Harry.
-Igen? Mutass már be nekik!-szóltam legalább olyan hangsúllyal mint Harry miközben felálltam a földről. Harry erre csak elmosolyodott, majd a következő pillanatban már a következő kör vodkát töltötte a poharakba. Nem tetszett, hogy így otthon érzik magukat.. nagyon nem. Most voltak először nálunk, mégis otthonosan mozogtak. Tudták, hogy hol a konyha, fürdőszoba, és hogy hogy találhatják meg azokat a dolgokat, amikről én sem tudtam hollétüket.
Ahogy telt az idő egyre inkább lerészegedtek a fiúk. Kiéve Liam, aki nem ihatott, de attól függetlenül ő is ugyanolyan vadul viselkedett, mint társai. Ám az, hogy kicsit hangosabban hallgatták a zenét, mint kellett volna, és bár nem törékeny holmit szétdobáltak még mindig nem a legrosszabb dolog volt, ami történt azon az estén. Caroline, akiben bíztam, hogy esetleg nem issza le magát teljesen, és majd segít kordában tartani a helyzetet, végül mégis csak lerészegedett.. Remek..
-Liam.. kérlek intézd el, hogy viselkedjenek!-kértem Liamet, aki csak annyi időre hagyta abba az őrültködést, ameddig töltött magának egy pohár kólát.
-Szerintem ötük közül még mindig Caroline a legvadabb.. és ő nem az én reszortom.
-Kérlek!-szinte már üvöltöttem Liam után, aki addigra, hogy ezt kimondhattam volna már a következő baromságban segédkezett a fiúknak. Aggódtam. Liamre sem számíthattam. Tudtam, hogy egy kortyot sem ivott, de mégis úgy éreztem, hogy én vagyok az egyetlen józan ember abban a házban. Kérlően néztem az ég felé, majd sarkon fordultam. De akkor.. egy olyan személlyel találtam szemben magam, akiről bár tudtam, hogy szerves része a nálunk összegyűlt fiúknak, mégsem számítottam rá, mivel azt mondták, hogy nem jön. De mégis ott volt..Zavart tekintettel néztem az előttem álló Zayn-t, aki szintén nézett, ám korántsem olyan meglepődött arccal, mint én őt.
-Car engedett be..-mondtam közben fejét vakargatva. Akkor már talán ő is kínosnak érezte a helyzetet. De nem értem. Akkor minek jött ide? Hiszen tudta, hogy ez az én házam és azt is, hogy nem látom szívesen.-Nem tudom, hogy mit hiszel velem kapcsolatban, de kérlek engedd, hogy elmondjam neked az igazat.
-Igazat? Zayn azt mondtad, hogy azért nincs hangod, mert Perrievel veszekedtél. Perrie meg azt, hogy nem veszekedtetek.. És bocs de kettőtök közül annak hiszek, aki nem csalta meg a barátját, úgy mint te a barátnőjét.
-Nos ahhoz, hogy megcsaljam te is kellettél.
-Igen, köszönöm, hogy felhoztad, hogy egy ribanc vagyok. Most épp nem gondoltam rá. És most kérlek a barátaiddal együtt hagyd el a házam!-mondtam neki, majd az ajtó felé mutattam.
-Ó miattam ne zavartasd magad édesem. Csak a telefonomért jöttem haza..-hallottam anya hangját. Teljesen lefagytam. De nem csak én. A zene egyből elhalkult, majd szépen lassan a fiúk elhagyták a házat. Utoljára Zayn ment ki, aki még az ajtóból visszafordult, és egy "sajnálomot" olvastam le a szájáról.. szép. azt hiszi ezzel minden el van intézve. -Nos. Én most visszamegyek Susanhoz a cuccaimért. Mire visszaérek ragyogjon az egész ház. És erről még beszélünk, hogyha kijózanodtatok.
-De anya, én nem is ittam!-mondtam felháborodtam, azt hittem, hogy ez az aprócska tényező talán enyhít a dolgokon.. De nem. Anya csak szúrósan rám nézett, majd már indult a kocsija felé. Carra néztem, aki bár ivott, mégis képes volt felfogni, hogy mi történt körülötte. Egymásra néztünk, majd hozzákezdtünk a pakoláshoz. Nagyon gyorsan csináltam, reménykedve abban, hogy mire anya visszaér eltudjuk játszani, hogy mi már alszunk. Csak hogy hiába játszottuk el, anya berontott a szobámba és hosszasan kezdett arról beszélni, hogy mostantól nem lesz képes megbízni bennem, meg még egy húzás és a nyaralásomat itthon töltöm. Bólogattam, amolyan "igen anya, felfogtam" tekintettel, majd mikor végre kiment a szobából lefeküdtem az ágyra. A mellettem fekvő Car már elaludt, éppen ezért én is lehunytam a szemem. Sokáig forgolódhattam az ágyban sikertelenül. Nem tudtam aludni, mivel felzaklatott a tudat, hogy megint látnom kellett azt, aki iránt többet érzek mint barátság, de mégsem tudom elviselni. Telefonom után nyúltam és felléptem facebookra. mivel még csak 23:47 volt elég sok ember fent volt chaten. Köztük ő is. Nagyon szerettem volna ráírni, hacsak annyira is, hogy beszélgessek vele, de túl nagy ahhoz a büszkeségem. Perrie is fent volt. Na rá ráírtam. Már a történet végén jártam mikor eszembe jutott, hogy talán ezt nem vele kéne megbeszélnem. Kitöröltem a még el nem küldött üzenetet, és a "mesélj" üzentre csak annyit írtam, hogy nem tudok semmit sem írni. Nem akartam felzaklatni ezzel az egész Zaynes üggyel, hiszen tudom hogy ekkor szerette, sőt talán még most is szereti.

2012 utolsó bejegyzése + ~16. rész~

 Halihóóóóóóóóóó!

Drága olvasóim! Kezdeném azzal, hogy boldog új évet kívánok. Meg is teszem. Tehát sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek! Elmondhatom, hogy én egy csodálatos évet zárok le. De tényleg! Van nem is egy nagyon jó barátnőm, akikkel bármit megoszthatok, és egy csodálatos barátom. Na jó lehet, hogy ez így nyálas de tényleg az! :D Elsősorban vicces, ami nálam nagyon fontos szempont, de még is lehet vele komoly dolgokról beszélni. Megértő, és aranyos, és nem tolakodó. Vagy ha próbál az lenni megverem muhaha :D na de nem untatlak titeket tovább!
Csak annyit még, hogy nektek hogy telt az évetek? Mit vártok a következőtől? :)

Az a pár hét a suliból, ami a párizsi kirándulás után még hátravolt egyáltalán nem volt nagy szám. Mivel alapból büntiben voltam nem akartam kihúzni a gyufát anyáéknál ezért rendesen bejártam órákra, meg minden. Carrel még az eddiginél is közelebb kerültünk egymáshoz, viszont Danivel csak romlott a kapcsolatunk. Egyszerűen eltávolodtunk egymástól. Az egész annyi volt, hogy a csók után nem kerestük egymás társaságát. Én sem hittem, hogy van ilyen, de lám.. Ennyit ért számára a barátságunk..

Év végekor anyáék egyáltalán nem voltak elragadtatva az osztályzataimtól. Megígértem nekik, hogy jövőre javítok, és ezt talán pont akkor, egy kicsit komolyan is gondoltam, és nem csak azért mondtam, hogy elmehessek valahova, vagy, hogy kapjak valami új cuccot.
Nyári szünet első napján megbeszéltük Carrel és még pár osztálytárssal, hogy elmegyünk megünnepelni a szabadságunkat, ami ugyan csak 3 hónapig tart, mégis ezer meg ezer új élmény. Anyával még a buli előtt elmentem a városba, elsősorban azért, hogy az orvos megnézze a vállam, majd hogy vásároljunk pár ruhát magunknak. Imádtam anyával vásárolni, hiszen ő igazi nő volt. Nem kapkodta el a vásárlást, mindent jó alaposan megnézett, de mégsem aggódott órákat azon, hogy jaj mi lesz, hogyha legközelebb le lesz árazva. Ami tetszett neki megvette és pont. Estére kiválasztottam egy nekem megfelelő ruhát. Egy bő sötétkék inget vettem fel egy egyszerű rövidnadrággal, hozzá pedig egy egyszerű fehér tornacipőt. A hajama kontyba kötöttem fel a fejem tetején, majd leültem netezni. Természetesen leragadtam a facebookon, mint általában mindig.. Tehetek én róla, hogy mindig rám írnak?! Most meglepetésemre Harry Styles írt rám. Igen az a Harry Styles.. Nem értettem, hogy mit akarhat tőlem, pont tőlem...hát mit mondjak elég gyorsan a lényegre tért.

Harry Styles:
Csáóóó

Molly Jones:
Hali :)
Harry Styles:
Na figyu.. az van, hogy most éppen itt lesz koncertünk New Yorkban (már itt is vagyunk), és hogy nincs e kedvetek Carrel, meg Danivel, összeülni egy piára vagy valami.?
Molly Jones:

Hát.. igazából szerintem Car és én tuti benne agyunk, Danivel viszont már nem vagyon olyan jóba :/ 

Harry Styles:

Hát akkor Dani nem jön. ez van.... na de ti mikor értek rá? ma mondjuk?

Moly Jones:
Hát ma úgy volt, hogy megyünk bulizni az osztállyal.. tudod most volt évzáró
Harry Styles:
Jaj ne már. nehogy már emiatt ne gyertek. Nem elég, hogy Zayn nem hajlandó jönni, de még ti sem..
Mi? Tehát, hogy nem lesz ott Zayn?! Így már minden más gondoltam végig..

Molly Jones:
Na jó, de csak a te kedvedért megpróbálok beszélni Carrel. de most megyek szia
Harry Styles:
szia

Lecsaptam gyorsan a laptop tetejét, mert hallottam Cart ahogy éppen a szobám felé csörtet. Ahogy belépett az ajtón felvázoltam neki a szitut, és ő persze egy cseppet sem bánta, hogy most ki kell hagynia egy gimis bulit, hiszen ez, hogy a One Directionnal bulizhat együtt sokkal nagyobb szám, és sokat dob, a még el nem kezdett színészi pályafutásán. Gondolta ő. Mivel már mindketten készen voltunk azonnal indultunk..volna, ha tudtuk volna, hogy egyáltalán hova akarnak menni a srácok bulizni. Felhívtuk őket mire ők csak megkérdezték a címemet jelezve ezzel, hogy nyugodjunk meg, majd ők felvesznek minket.. Beleegyeztünk, viszont nem kellet volna. Nem elég, hogy egy órával az után, hogy megbeszéltük velük, hogy majd felvesznek, hívtak, hogy "kicsit" késni fognak, mikor megéreztek egy nem várt bejelentést tettek...

-A buli itt lesz!-mondta Harry aljas mosollyal a képén. Nem örültem. Egyáltalán nem. Anyáék nem voltak otthon, mivel apa üzleti úton volt, anya meg mivel úgy gondolta úgy sem alszom otthon a buli miatt, és ő nem szeret egyedül aludni a házban elment az egyik barátnőjéhez aludni. De ha megtudja, hogy 4 idegen fiú plusz 2 lány csak úgy becsörtetett ide és bulit rendeztek a nevemben.. Na akkor nekem kaput.
-Jó vicc..na induljunk!-jelentettem ki határozottan, hátha ettől megváltoznak a dolgok.. de nem. És Car sem nagyon ellenkezett a helyzet ellen. A fiúk meg csak sorra hordták be a piákat a házba. Úgy az 5. rekesz sör után már úgy voltam vele, hogy úgysem tudom megakadályozni, hogy szétszedjék a házat, ezért inkább én is csatlakozom hozzájuk... aha. Én hülye gondolataim...